Robotok veszik át a párkapcsolatok szerepét!?

Informatikai mérnökként végeztem, robotikát és mesterséges intelligencia programozást tanultam az egyetemen. Azóta digitális marketingesként és webfejlesztőként dolgozom, de a technológia világát nem engedtem el. Követem a fejlesztéseket, és ma már úgy érzem, amit korábban science fictionként láttunk, az most a valóság előszobája.

És most szakmai szemmel, leendő párkapcsolati tanácsadóként olyat mondok, ami első hallásra biztosan furcsa lesz, de szerintem megkerülhetetlen: a robotok nemcsak a hétköznapi életünkben segítenek majd, hanem a párkapcsolatokban is átvehetik az ember szerepét. Ez nem 100 év múlva történik meg, hanem már most is itt van az ajtónk előtt.

„Bajt okozunk magunknak, egy újfajta bajt. Mert amikor gépektől kérünk szerelmet, elfelejtjük, mit jelent igazi kapcsolatokat ápolni. Ezek a gépek azt mondják: gondoskodom rólad, szeretlek. De nincs bennünk empátia, nincs sebezhetőség. Pedig az empátia éppen ezekből születik.”
— prof. Sherry Turkle (szociálpszichológus, Harvard University, MIT), TED Talk: Connected, but alone? 2012.02.

Popkultúra: amit eddig csak filmekben láttunk

Nem kell messzire menni: a Mátrix (1999) első részében láttuk, ahogy a gépek embereket „termesztenek” egy végeláthatatlan helyen. Mai napig szerintem egy meghatározó alkotás a sci-fi világából és ezen téma kapcsán.

Forrás: Mátrix 1. - Neo (Keanu Reeves) felébred, és meglátja a többi embert, akik burkokban fekszenek.

Visszatérve a filmekhez, a Her (2013) című alkotásban egy férfi szerelmes lesz egy operációs rendszerbe. A Black Mirror (2011-2018) sorozat több epizódja is felvillantotta ezt a jövőt, ami ma már valóságközeli.

A Hasonmás (2009, Bruce Willis) című filmben az emberek otthon egy speciális eszközben fekszenek egész nap, és a robot hasonmások élik helyettük az életet. Bárkik lehetnek odakint: fiatalabbak, szebbek, tökéletesebbek, ellenkező neműek. Ez erősen rímel a mai online világra, ahol profilok mögé bújunk, és a robotpartner illúziójára is, ahol mindent megkapunk, amit akarunk, kivéve a valódi emberi kapcsolatot.

Természetesen lehetne említeni a kultikus Terminátor (1984, Arnold Schwarzenegger), vagy a Transzcendens (2014, Johnny Depp) című filmeket is, de én most kimondottan a párkapcsolat és robot témára összpontosítok.

Miért pont most vált ez valósággá?

Ez nem új keletű probléma. Az emberek kapcsolatai – legyen szó családról, barátságról vagy párkapcsolatról – már évtizedek óta válságjeleket mutatnak. A kommunikáció hiánya, a rohanó életmód, a közösségek széthullása és az értékrendek változása mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre nehezebb legyen valódi kötődést kialakítani. A technológia pedig csak felerősítette ezt a tendenciát.

• növekszik az egyedülálló magányos emberek száma (Miért választják egyre többen az egyedüllétet?)
• a Tinder és más randialkalmazások illúziót keltenek: mindig van jobb, keressünk tovább
• a közösségi média irreális mércét állít a „tökéletes kapcsolatról”
• a társas magány: párban élünk, de belül magányosak vagyunk
• az online szellemkapcsolat tönkreteszik a kapcsolódást

Az „online szellemkapcsolat” gyakori jelenség, amikor valaki digitális kapcsolatot és érzelmi kötődést alakít ki olyan személyekkel, akikkel soha nem találkozott. Az ember ilyenkor nem a másik valóságához kapcsolódik, hanem a saját elképzelt verziójához.

Pszichológiai szempontból: ez a jelenség előkészíti a terepet a mesterséges partnerek elfogadására. Ha hozzászoktunk ahhoz, hogy online „kapcsolódunk”, de valójában nem ismerjük igazán a másikat, akkor könnyebben fogadjuk el azt is, hogy a „másik” már nem is ember, hanem egy program.

Coach tipp: ha magadra ismertél, kezdj el apránként gyakorolni a valódi kapcsolódást. Egy őszinte mondat naponta már megtöri a magány spirálját.

Hol tartunk ma?

• AI partnerek: Replika, Paradot, Nomi, ChatGPT – ahol emberek valódi szerelmet élnek meg digitális AI társukkal, és van aki feleségül is akarja venni az AI-t.
• Érzelmi robotok: Japánban „bérelhető társrobotok” időseknek, Nyugaton inkább AI chat alkalmazások.
• Szexrobotok: egyre élethűbbek az AI integrációval.
• Reprodukciós robotok: kísérletek mesterséges méhben kihordott gyermekkel.

Kínai kutatók épp azon dolgoznak, hogy robot és mesterséges méh kombinációjával humanoid kihordjon egy gyereket (Index, 2025.08.18.), ami már viszont inkább félelmetes szerintem. Szerintük ezen technológia megoldást kínálhat azoknak, akik egészségügyi okokból vagy tudatos döntésből szeretnék elkerülni a természetes terhességet, ám ez az irány komoly etikai és tudományos dilemmákat vet fel.

Forrás: Daily Mail, AI generált kép

Emellett ott van az úgynevezett uncanny valley (magyarul: kísérteties/hátborzongató völgy) jelenség is, mely fogalmat Masahiro Mori japán robotkutató alkotott meg még 1970-ben. Minél emberibb egy robot, annál szimpatikusabbnak tűnik, de ha majdnem teljesen emberi, de mégsem az, akkor hirtelen viszolygást vált ki. Ezért érezzük hátborzongatónak az üres tekintetű humanoidokat, vagy a természetellenes mozdulatokat. Ez egyszerre pszichológiai akadály és robotikai kihívás, amit a fejlesztőknek át kell hidalniuk.

Az alábbi idézet a szexiparra vonatkozik, de egyenes ágon kihat a párkapcsolatokra is.

„A prostitúció piacából egy jelentős részt el fog venni a mesterséges intelligencia. Frivol látszólag a példa, de teljesen reális. (...) és azért mondtam pont ezt a szakmát, mert azért ez utal arra, hogy mindenütt az életünkben jelen lesz.”
— Dr. Mérő László (pszichológus, matematikus), Orienta Hungary podcast 2025.04.18.

Robot vagy ember – miben más?

Egy robot mindig kedves, mindig figyel, folyamatosan tanul és idomul hozzád (személyiségedhez, szokásaidhoz), úgy néz ki, ahogy akarod és úgy reagál, ahogy szeretnéd. Rövid távon csodás, de hiányzik belőle az emberi érintés melege, a spontaneitás, a váratlan reakciók és a konfliktusok. Ezek nélkül nincs valódi fejlődés.

„Az AI partnerek programozhatók úgy, hogy tökéletesen megértőek és támogatóak legyenek, és soha ne árulják el partnerüket .”
— Tam-Tri Le, Unbounded Romance: When Humans Love AI, Phenikaa University 2023.05.22.

És ne felejtsük el: egy robotnak nincs lelke. Ez azt jelenti, hogy sosem kapunk tőle valódi elutasítást, szomorúságot vagy csalódást, melyek hiánya torzítja az önismeretet. Az ember könnyen bele is szokhat ebbe a „kényelmes világba”, főleg ha eddig is a sérülések elől menekült. Akik stabil párkapcsolatban élnek, őket ez a veszély kevésbé érinti, de az egyedülállók és magányosak sokkal könnyebben eshetnek ebbe a csapdába.

Pszichológiai szempontból: az ember érzelmi fejlődéséhez szükség van frusztrációra is. Ha mindig minden tökéletes, kimaradnak azok a tapasztalatok, amelyek megerősítenek és rugalmassá tesznek.

Milyen jövőt vetít előre?

Képzeld el, hogy 2050-ben (ezt az évet már reálisnak tartom) bemész egy boltba, és kiválasztod a saját „partneredet": előfizetsz, testre szabod, a robot minden reggel mosollyal köszönt és családot is alapíthatsz vele. Elsőre sci-fi, de a darabjai már most léteznek.

„Lehet, hogy a jövő párkapcsolata online előfizetésben érkezik humanoid robotokkal, de a valódi lélek mindig offline marad.”
- Német János

A sötét oldal - valóság vs illúzió

A robotpartner bár majd érzelmi illúziót ad, de nem lesz múltja, nem lesz váratlan meglepetése, nem lesz hibája ugyanúgy, mint az embernek. Könnyű lesz hozzászokni, hogy mindig figyelnek rád, mindig kedvesek, mindig igazat adnak. De ez függőséghez vezet, és elfelejtjük, hogy a valódi intimitás erőfeszítést és kompromisszumot igényel.

Ennek társadalmi ára is van: ha egyre többen választják a robotokat hús-vér emberek helyett, az hatással lesz a családalapításra, közösségekre és demográfiára. És ott a fő etikai kérdés, hogy ki birtokolja az adatokat és miként használja fel (adatjog)? Ráadásul az AI folyamatosan tanul a felhasználótól, így egyre személyesebb illúziót épít, ami egyszerre vonzó és ijesztő.

Hosszabb távon a fiatal generációkra is hatással lesz, ha a kapcsolódást és a kommunikációt robotokon keresztül kezdik gyakorolni. A valódi kapcsolatokban szükséges készségek – empátia, türelem, kompromisszum – háttérbe szorulnak, és ez kihat majd arra is, hogyan alakulnak a jövő közösségei és családjai.

„Nem a humanoid robot a veszély. Hanem az, ha az ember végül elfelejti, hogyan kell kapcsolódni egymáshoz.”
- Német János

Konklúzió

A kérdés nem az, hogy lehetséges-e, hanem az, hogy mikor válik tömegessé. Szerintem nem a robot lesz a „gonosz”, hanem az ember gyengesége. Ha nem tanulunk meg kilépni az online világból és valódi kapcsolatokat építeni, akkor a robot átveszi a párkapcsolat szerepét. És akkor a Mátrix nem csak film marad, hanem lassan a valóságunk része lesz.

Coach tipp: használd tudatosan az AI-t pl. kommunikációs gyakorlásra, de ne engedd, hogy a robot legyen az egyetlen társad. A valódi kapcsolódás mindig emberi marad.