Nárcisztikus ember a párkapcsolatban - tények és tévhitek

Manapság szinte divat lett a „nárcisztikus” szó. Ha valaki önző, magabiztos, nagyképű, vagy egyszerűen csak nem értünk vele egyet, sokszor egy rövid beszélgetés után rávágjuk: „ő biztos nárcisztikus”. De valóban így van? Vagy csak egy hangzatos címke, amit ráragasztunk bárkire, akinek a viselkedése bánt minket?

A baj az, hogy a túlhasználás miatt elmosódik a határ: ki az, aki tényleg nárcisztikus, és ki az, aki egyszerűen csak hibázik, dühös vagy épp védi az álláspontját? Ebben a cikkben tisztázzuk, mit is jelent a nárcizmus, mik a jelei a párkapcsolatban, és mikor nem beszélhetünk róla közérthetően.

Mit jelent valójában a nárcizmus?

A nárcizmus eredetileg a pszichológiából származó fogalom. Van külön diagnózis is (nárcisztikus személyiségzavar), de nagyon fontos: nem minden önző vagy magabiztos ember nárcisztikus. Egészséges szinten mindannyiunkban van önszeretet és önérvényesítés. Akkor beszélünk problémáról, ha valakinél ez szélsőséges, tartós és romboló a kapcsolataira nézve.

„Nem minden önző ember nárcisztikus, de minden nárcisztikus önző.”
- Német János

Fontos: a nárcisztikus személyiségzavar hivatalos diagnózisa kizárólag szakember (pszichológus, pszichiáter) feladata. Én a jelen cikkben a mindennapi párkapcsolati mintázatokról beszélek.

A nárcisztikus ember jelei egy párkapcsolatban

Sokan keresnek rá: „mik a nárcisztikus ember jelei párkapcsolatban?”. Az alábbi mintázatok közül több, tartósan és ismétlődően jelen lévő jel utalhat nárcisztikus működésre.

• Empátia hiánya: nem érdekli, mit érzel; a te problémáid sosem fontosak.
• Manipuláció, gázlángolás: elbizonytalanít, hogy elhidd: te vagy a hibás.
• Figyelem- és elismerésigény: mindig ő akar a középpontban lenni.
• Leértékelés és idealizálás: egyik nap piedesztálra emel, másnap földbe döngöl.
• Kontroll, hatalmi játszmák: a döntéseket kisajátítja, ellentmondás esetén megsértődik és „büntet”.
• Love bombing: a másik fél elhalmozása ajándékokkal, dicséretekkel, figyelemmel, hogy minél gyorsabban magához kösse a párját.
• Hűtlenség és több partner keresése: a folyamatos elismerés- és figyelemigény miatt előfordulhat, hogy másoktól is megerősítést vár.

A nárcisztikus társasjátéka

Volt nálam többször egy 40-es hölgy támogató beszélgetésen, ahol kiderült, hogy az akkori párja valóban nárcisztikus személy volt. Nem értette, hogy mire jók ezek a hatalmi játszmák és ebből hogy kerülhet ki. Úgy magyaráztam el neki, hogy a nárcisztikus kapcsolat olyan, mint egy társasjáték.

Ahol a nárcisztikus személy nem az egyik játékos a bábuk között, hanem irányító, aki bármikor felülírhatja a szabályokat. Előfordulhat, hogy valakit „kitesz” a tábla szélére, de az illető még mindig a játék része, mert úgy alakítja a helyzetet, hogy "büntetésből" került ki. Ha „jól viselkedik”, visszaengedheti, de csak addig, amíg újra nem dönt másként. Itt csak önként lehet kilépni a játékból. Amikor ez megtörténik, a nárcisztikus gyakran még dühösebb lesz, mert elveszítette az irányítást.

Aki ilyen kapcsolatban él, gyakran tapasztal tartós bűntudatot, bizonytalanságot vagy értéktelenség érzést. Úgy érzi, soha nem elég jó, bármennyit is ad. Ezek az érzések hosszú távon kimerítőek, és rombolják az önbizalmat.

Coach szemmel: ez a dinamika a kontrollról és a hatalomról szól, nem a szeretetről. A szabályok állandó változtatása bizonytalanságban tartja a másikat, aki egyre jobban elveszíti a saját határait. A döntés mindig a te kezedben van: benne maradsz-e a „játékban” vagy kilépsz belőle.

Mennyi idő alatt derül ki?

A nárcisztikus működést nem fogod felismerni az első randin. Sokszor hetekig-hónapokig tart, mire a kezdeti idealizálás mögül kirajzolódik a játszmázás és az empátia hiánya. Az elején túl szépnek tűnhet minden, de a valódi kép idővel, a viselkedés ismétlődésében látszik meg. Ezért fontos türelemmel figyelni a folyamatot, és nem elhamarkodottan ítélkezni, pláne nem egy rövid chat beszélgetést követően.

Éppen ezért a kilépés sem könnyű. A kezdeti idealizálás erős kötődést alakít ki, amit sokan összekevernek a valódi szeretettel. Ez a kettősség - a vágyott figyelem és a fájdalmas manipuláció – tartja benne sokáig a partnert a kapcsolatban.

Mikor nem nárcizmus? – hétköznapi félreértések

• Ha egyszer-egyszer önző – ez még nem nárcizmus, hogy időnként magát helyezi előtérbe.
• Ha hevesen védi az álláspontját - ez nem azonos az empátia hiányával.
• Ha igényli a dicséretet vagy elismerést – ez normális emberi szükséglet.
• Ha hibázik, vagy rossz napja van - lehet, hogy csak fáradt vagy feszült.
• Ha határozott vagy domináns – ez önérvényesítés, ami vezetőként egészséges lehet.
• Ha ambiciózus vagy karrierista – a siker és teljesítményvágy önmagában nem nárcizmus.
• Ha perfekcionista vagy szabálykövető – ettől lehet merev, de nem feltétlen empátiahiányos.
• Ha szeret a figyelem középpontjában lenni – ez lehet extrovertáltság vagy társasági természet.
• Ha túl sok figyelmet ad – ez nem feltétlen love bombing. Lehet szeretethiányos, vagy nagyon alkalmazkodó („papucs”), aki őszintén akar mindent megadni a partnerének.

Más pszichés működések, amikkel gyakran összekeverik

A szorongó–ambivalens kötődésű ember viselkedése sokszor félreérthető. Ő gyakran követelőzőnek, túlságosan ragaszkodónak vagy érzelmileg kiszámíthatatlannak tűnik. Előfordulhat, hogy egyik nap könyörög a kapcsolatért, sír és kapaszkodik a másikba, másnap pedig hirtelen hidegen viselkedik. Ennek hátterében azonban nem hatalomvágy áll, hanem mély félelem az elhagyástól. A nárcisztikus ezzel szemben nem azért ragaszkodik, mert fél elveszíteni a kapcsolatot, hanem mert az irányítást és a kontrollt tartja kézben.

Vagy a borderline személyiségzavarral , ahol erős érzelmi hullámzások, félelem az elhagyástól, szélsőséges reakciók (egyszer idealizálja, máskor leértékeli a partnert) jelennek meg. Könnyen összekeverhető a nárcisztikus mintával, de a motiváció itt is inkább az érzelmi bizonytalanság, nem a kontroll.

Miért veszélyes a címkézés?

Az egyes pszichés hasonlóságok megtévesztő lehetnek, de a mozgatórugók teljesen mások. Éppen ezért veszélyes laikusként diagnózist felállítani: ugyanaz a felszíni viselkedés egészen más okból is fakadhat.

• Elmélyíti a konfliktust: ha minden vitánál azt mondod: „te nárcisztikus vagy”, azzal csak falakat építesz.
• Félrediagnózis: hamis biztonságérzet – „nem bennem van a hiba, ő a nárcisztikus”.
• A valódi probléma elfedése: lehet, hogy egyszerűen kommunikációs nehézség vagy tartós stressz áll a háttérben.

„A címkézés falat épít, a megértés hidat.”
- Német János

Mit tehetsz, ha tényleg nárcisztikus mintázatokat tapasztalsz?

• Figyeld meg a mintázatokat: ne egy-egy veszekedésből ítélj, a rendszeresség a lényeg.
• Ne hibáztasd magad mindenért: ha mindig bűntudattal maradsz, az nem egészséges kapcsolat.
• Állíts fel határokat: mondd ki, mit nem fogadsz el. Ha a viták végén mindig te kérsz bocsánatot, ideje elgondolkodni a határokon.
• Kérj támogatást: beszélgess olyasvalakivel, aki tényleg meghallgat - ha kell, szakemberrel, hogy segítsen felállítani a diagnózist.
• Légy őszinte magaddal: ha hosszú távon sem változik semmi, a lezárás a legjobb döntés.

A „nárcisztikus” szó túl könnyen röppen manapság, emiatt sok félreértés övezi. Nem minden önző, magabiztos vagy vitatkozó ember nárcisztikus. De ha valakinél tartósan jelen van az empátia hiánya, a manipuláció és a kontroll, az már mérgező kapcsolat. A kulcs a tisztánlátás: ne címkézzünk feleslegesen, de ne is nézzünk félre, ha valódi nárcisztikus mintázatokat látunk.