Tiltás–oldás: a digitális kor ajtócsapkodása

A közösségi felületek ma már a kapcsolataink színterei. Régen egy veszekedés után az ajtó csapódott be, ma a „Tiltás” gomb. Aztán amikor lecsillapodnak az indulatok, sokszor jön az „Oldás”. Ez a körforgás sokaknak ismerős: nem mindig megbocsátásról szól, inkább arról, hogy még mindig hat ránk a másik jelenléte.

Mit üzen a tiltás?

A tiltás nem csak technikai funkció, hanem üzenet:

• kontrollt kérek vissza: „Most én döntöm el, mit látsz belőlem.”
• fájdalomjelzés: „Megbántottál.”
• határhúzás: „Itt a határ, ne gyere közelebb.”

Példa: „Letiltottalak, mert minden sztorid kést forgatott bennem. Aztán két nap múlva feloldottalak. Nem azért, mert visszafogadtalak volna. Egyszerűen tudni akartam, hogy szenvedsz-e nélkülem.”

Miért oldjuk fel?

Az oldás mögött ritkán van valódi kiengesztelődés, sokkal inkább:

• kíváncsiság: „Mit posztol? Kivel van?”
• remény: „Hátha van még visszaút,”
• játszma: „Most engedlek, most nem.”

Ha a remény mellé odakerül az őszinte beszélgetés, abból lehet építkezni. De ha csak a tiltás–oldás körforgásában él, akkor inkább önbecsapás. Ez az egész sokszor egy belső érzelmi hintázás, avagy egyszerre akarom közel érezni a másikat, de rögtön tolnám is el magamtól. Valójában magammal sem tudom, mit kezdjek.

Példa barátságra: „Egy barátommal összevesztünk, tiltottam. Másnap mégis feloldottam, mert láttam, hogy közös programot szerveznek a barátaival. Nem azért, mert megbocsátottam, hanem mert féltem, hogy kimaradok.”

Példa párkapcsolatra: „Láttam, hogy egy lány kommentel a képed alá és szivecskét küldött. Aznap este tiltottalak, mert elöntött a düh és a féltékenység. Másnap viszont feloldottalak, mert nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, reagáltál-e rá.”

Példa szakításra: „Szakítás után fájt minden posztod, ezért tiltottalak. De pár nap múlva feloldottalak, mert nem tudtam elengedni, hogy lássam, szenvedsz-e nélkülem.”

Példa új kapcsolatra: „Amikor megtudtam, hogy randizol valakivel, dühömben tiltottalak. De később feloldottalak, mert tudni akartam, hogy valóban komoly-e, vagy csak futó kaland.”

A játszma ára

Az oda-vissza hullámzás érzelmileg kimerít. A másik fél gyakran manipulálva érzi magát, és a kapcsolat helyett inkább a figyelem iránti vágy marad életben.

Példa: „Volt időszak, amikor csak azért oldottam fel valakit, hogy lássa a sztorijaimat. Nem a kapcsolat számított, hanem az érzés, hogy figyel rám. Ez valójában nem kötődés volt, hanem egy figyelemfüggőség.”

És itt jönnek a digitális kor „hátsó ajtói” is: új profil, közös ismerősökön keresztüli csekkolás. A felszínen lezárás, valójában mégis kapaszkodás. Ez a kattintgatás sokszor csak eltolja a valódi feldolgozást. A gyászmunka így tovább tart, mert mindig visszaengedem az ajtón azt, akit közben ki akarok zárni.

Amikor a tiltás végleges

Más helyzet a teljes, feloldás nélküli tiltás. Ez már nem játszma, hanem határhúzás. A végleges tiltás üzenete: „Nem akarok többet tudni rólad.” Fájdalmas lehet, de tiszta. És persze van, amikor a tiltás nem gyengeség, hanem a legegészségesebb döntés: például bántalmazó vagy mérgező kapcsolatokban. A csend ilyenkor nem üresség, hanem tér a gyógyulásra, és lehet, hogy hosszú távon mindkét félnek ez tesz jót.

Hogyan lehet másképp?

A tiltás–oldás legtöbbször azért ismétlődik, mert nehéz kimondani, amit érzünk. A gombokkal üzenünk szavak helyett. A kiút az, ha megállok, és felteszem magamnak a kérdést: miért teszem ezt? Ha a válasz a kíváncsiság vagy a játszma, akkor a kattintás nem gyógyír. Többet ér egy tiszta mondat: kimondani, hogy fájt. Vagy épp annyit mondani: nincs tovább.

A lezárás lehet némítás, lehet beszélgetés, és lehet végleges tiltás is. A lényeg, hogy ne játszma legyen, hanem tudatos döntés. És néha a legnagyobb lépés nem az, hogy kimondok valamit, hanem az, hogy elengedem a kíváncsiságot. Nem kell mindent tudnom rólad ahhoz, hogy továbblépjek.

„Amikor letiltunk és feloldunk valakit a közösségi felületeken, azt hisszük, hogy hatalmat gyakorlunk rajta. Pedig a játszma mindig bennünk zajlik.”
- Német János

Ha megtanuljuk kimondani az érzéseinket, és elengedni, amit el kell, akkor a kattintások helyett valódi lezárások és tisztább kapcsolatok születhetnek.