Nem kell mindig megoldást keresni

Sokan úgy éljük meg a kapcsolatokat, hogy ha a másik bajban van, nekünk azonnal „megoldást” kell adnunk. Tanácsot, útmutatót, választ. De néha nincs szükség válaszra. Csak jelenlétre.

Amikor valaki nehézségen megy keresztül, nem biztos, hogy azt várja, hogy mondjuk meg neki, mit tegyen. Lehet, hogy csak azt szeretné érezni: nincs egyedül. A „megoldani” sokszor inkább rólunk szól, mint a másikról – mi akarjuk hasznosnak érezni magunkat.

De a másik embernek néha elég, ha csak ott ülünk mellette, hallgatjuk, és nem ítélkezünk. A legmélyebb gyógyulás sokszor nem a tanácsokból, hanem a figyelemből születik.

„Nem kell mindig megoldást adni a másik félnek. Néha elég csak jelen lenni és meghallgatni.”
- Német János

Hogyan legyél támogató, nem „megmentő”?

• Kérdezd meg: „Mire lenne most szükséged tőlem – megoldásra vagy csak figyelemre?”
• Tarts szüneteket a beszélgetésben – ne töltsd ki azonnal csönddel.
• Erősítsd vissza: „Itt vagyok, és fontos, amit mondasz.”
• Fogalmazz vissza röviden, amit hallottál („Azt mondod, hogy…”) – ez biztonságot ad.
• Ne versenyezz a történettel („ismerem, velem is…”) – ez most nem rólad szól.
• Ha tanácsot adnál, kérj rá engedélyt („Mondhatok egy nézőpontot?”).
• Vállalhatod a nemtudást is („Ezt most nem tudom megoldani, de itt vagyok veled.”).

Mikor segít a csend?

• Amikor a másik túlterhelt – a szelíd jelenlét több, mint egy újabb mondat.
• Amikor még nem állnak össze a szavak – hagyd megérkezni őket.
• Amikor az érzés fontosabb a magyarázatnál – legyünk együtt abban, ami van.