Nincs időnk – a majd sosem jön el

Nehezen találom a szavakat. Biciklibalesetben elhunyt Kathi Béla, aki csak pár évvel volt idősebb nálam. Méltán a példaképem, hiszen a hazai erőemelő és testépítő sport legnagyobb alakja volt, egy legenda. Több mint 20 éve edzek, és Arnold után egyértelműen Béci volt az, akire itthon legjobban felnéztem. Személyesen háromszor találkoztam vele, de a legemlékezetesebb, amikor a FIVOSZ megyei elnökeként csak nekem elfogadta a meghívásomat, hogy a fiatal vállalkozóknak előadást tartson. Amit képviselt – sportolóként, vállalkozóként, családapaként – azt tekintettem követendő példának. Az elvesztése személyesen is megrendített.

Nem sokkal előtte egy másik veszteség is mellbe vágott. Elhunyt egy nálam hat évvel fiatalabb helyi cégvezető férfi, aki szintén digitális marketinggel foglalkozott. Csak látásból ismertem, mégis felfoghatatlan volt, hogy ilyen gyorsan vitte el a rák. Nem csak egy ember ment el, hanem egy jövő, akinek még annyi ideje lehetett volna.

Két ember, két sors – és ugyanaz a felismerés: azt hisszük, hogy van időnk, pedig nincs. Az élet nem jelzi előre, mikor lesz vége egy történetnek. Ezért születtek meg bennem az alábbi gondolatok.

Az idő illúziója – a „majd” önbecsapása

Halogatunk. Félünk, bizonytalanok vagyunk, szorongunk, és közben reméljük, hogy lesz „jobb pillanat”, amikor könnyebb lesz kimondani, elindulni, bocsánatot kérni, megölelni. A valóság azonban az, hogy a halogatás rövid távon megnyugtat, hosszú távon viszont elvesz a jelenből, a kapcsolatainkból és az életünkből.

9 hónap alatt érkezünk e világra, és másodperc töredéke alatt elhagyhatjuk.

Napról napra hisszük, hogy van időnk: beszélgetésre, elindításra, bocsánatkérésre. De az élet nem jelzi előre, mikor lesz vége egy történetnek.

Ne várj a tökéletes pillanatra és ne halogass! Szeress most, ölelj most, mondj ki mindent, ami benned van! Adj hálát, bocsásd meg, kezdj bele! Ne maradjon benned kimondatlan szó, oda nem adott szeretet.

Az élet nem próba - a MOST az egyetlen, amire biztosan lehetőséged van.
- Német János

Miért halogatunk? – rövid pszichológiai háttér

• Félelem a kudarctól: ha nem kezdek bele, nem is bukhatok el.
• Tökéletességmítosz: várom a „tökéletes pillanatot”, ami sosem jön el.
• Érzelmi elkerülés: a nehéz érzések (szorongás, bűntudat) elől kitérünk.
• Időillúzió: azt hisszük, „később több lesz az időm” – valójában másképp osztjuk be.

A „majd” ára

Azt hisszük, hogy van időnk, pedig nincs.

Majd holnap.
Majd ha lesz kedvem.
Majd ha készen állok.
Majd ha lesz bátorságom.
Majd ha megtalálom a tökéletest.
Majd, majd (...)

De az igazság az, hogy a majd gyakran sosem jön el. Ne csak túlélj és a jövőnek élj, hanem jelen legyél.
- Német János

Gyakorlati kapaszkodók – hogyan élj a jelenben?

• Azonnali gesztus: ha eszedbe jut valaki, írj rá vagy hívd fel még ma.
• Szó, ami benned van: mondd ki röviden ma (egy mondat is több a semminél).
• Hálagyakorlat: minden nap nevezz meg 1 dolgot, amiért hálás vagy.
• „Elég jó” akció: a tökéletes helyett tedd meg az elég jót – most.
• Időkeret: adj 10 percet annak, amit halogatsz; ha beindult, könnyebb folytatni.

„Az idő nem fogy el. Csak eljön a nap, amikor már nem kapunk belőle többet. Használd a mai napot, mert az idő nem a miénk, csak kölcsön kaptuk.”
- Német János