A csend is lehet hangosabb a szavaknál

Van olyan, hogy egy kapcsolatban a veszekedések lassan elmaradnak. Elsőre azt hinnénk, ez jó jel: nincs több vita, minden békés. De van, amikor a csend nem békét, hanem távolságot jelent.

A szavak hiánya gyakran nem nyugalom, hanem fal. Fal, amit két ember maga köré húz, mert félti magát a sérüléstől, vagy egyszerűen már nincs energiája magyarázni. Pedig a kapcsolat nem attól erős, hogy mindig egyetértünk, hanem attól, hogy képesek vagyunk újra és újra visszatalálni egymáshoz.

A veszekedésben még ott van a vágy a változtatásra. A csendben viszont sokszor már csak a lemondás marad. Lehet, hogy néha pont a „hogyan mondjam el” a legnagyobb küzdelem – de kimondani mindig többet ér, mint hallgatni.

„Sokan félnek attól, amit a csendben találnak. Én viszont attól tartok, amit az üres szavak elrejtenek.
A csend őszinte, ahol a saját gondolatainkkal szembesülünk, az üres szavakban viszont gyakran egymást veszítjük el."
- Német János

A csend: távolság vagy tér?

Nem minden csend egyforma. Van az elzárkózó csend, ami falat húz kettőnk közé, és van a teremtő csend, ami teret ad, hogy meghalljuk magunkat és egymást. Az első menekülés – a második találkozás. A különbség leginkább abban érezhető, hogy az egyik után kisebbnek, a másik után tágasabbnak érezzük a kapcsolatot.

Hogyan szólal meg a csend?

• Rövid, semmitmondó válaszok: „mindegy”, „nem fontos”, „semmi baj”.
• Elmaradó visszakérdezések és érdeklődés – a kíváncsiság helyét a rutin veszi át.
• Halogatott témák: „erről most ne beszéljünk”, „majd máskor”.

Mit lehet tenni?

• Kis lépésekben indulj el: egy rövid „Ezt most nehéz volt nekem” is számít.
• Válaszd a kíváncsiságot a védekezés helyett: „Segítenél érteni, mi történt benned?”
• Időt adj a beszélgetésnek – nem kell mindent ma megoldani.
• Ne a tökéletes mondatot keresd, hanem az elsőt. A folytatás gyakran abból születik.